2018. március 4.

2018. Presbiter hétvége

Vártuk! Nagyon vártuk a presbiteri hétvégét! Telve voltunk kíváncsisággal, reménységgel. Most megtudjuk, milyen a csapat! Hogyan tudunk együtt gondolkodni, dönteni, dolgozni. Vajon ebből a munka-közelségből milyennek látjuk majd egymást? Mennyire lesz nyitott, közvetlen, baráti az együttműködés? És egyáltalán, milyen lesz a három nap programja? Tudtuk, hogy a pályázat részeként egy közösségépítő tréninget is nyert a gyülekezet, amivel a presbitérium összeforrott közösségi munkáját reméljük erősíteni. Ennek első része volt erre a hétvégére tervezve.

Csapnivaló időben utaztunk. Havas eső, hideg, 5 órakor leszakadó sötétség. Hárman beteget jelentenek. Azután a megérkezés pillanatában mintha egy másik világba csöppentünk volna. Barátságos fények, meleg, mosolyok, öröm. Finom vacsora, kényelmes ellazulás.
Az esti program az áthangolódásé és ráhangolódásé. Mutasd meg magad, és lásd a másikat. Nagyon élveztük a kicsit játékos, kicsit komoly - jelképes - gyülekezet építést.
Szombaton reggeli után kezdődött a tréning. Ennek során hol kisebb csoportokban, hol pedig együtt kellett feladatokat megoldani. A feladatoknak nem volt más tétje, mint a kihívás: vajon elég kreatívak vagyunk-e együtt? 2 feladat volt, ami az egész csapatot együtt tette próbára. Az elsőben 2 szemben álló sornak kellett úgy lépkednie egyenként, hogy végül a két csoport helyet cseréljen. Csak látszólag egyszerű a probléma. Próbáltuk asztalon modellezni, majd „ember kísérlettel” folytattuk. Végül sikerült megtalálni a megoldást. Ebben a feladatban számomra a legfontosabb tanulság elsősorban az volt, hogy mindenki tehet egy-egy lépést a cél megvalósításáért, másrészt, hogy fontos feladat esetén elengedhetetlen alaposan átgondolni a lépéseket, nem pedig elindulni, és - majd mindig látjuk, mit lehet tenni - alapon botorkálni. Mert az átgondolásban is ott van a botorkálás, de a tét ugyebár nem összehasonlítható.
A másik feladat egy „vak-játék” volt. Lényege: bízunk-e eléggé azokban, akiket egy feladat elvégzésére vezetőnek választunk? Egy hosszú kötélből kellett úgy egyenlő oldalú háromszöget kialakítani, hogy 2 ember kivételével mindenki szeme be volt kötve. Mindenki fogta a kötelet, s a két ember irányította a többiek elhelyezkedését úgy, hogy végül a háromszög mentén álljunk. Ez a feladat zökkenő nélkül sikeresen ment. Persze, mondhatja bárki, hogy ez csak játék volt, élesben ki tudja? Én azt mondom, a játék annak a modellje, hogy a valóságban van-e esélyünk eredményesen, szeretettel együtt működni. S az én válaszom: IGEN! Nagyon vidám, de tartalmas munka volt, gyakoroltuk, hogy kinek mi az erőssége, hogyan tudjuk jól használni képességeinket.
A hátralévő időben a valós presbiteri munkát is átbeszéltük. Nagy vonalakban felállítottuk azt a „leltárt”, hogy az elkövetkező presbiteri időszakban kinek mi lesz az elsődleges feladata. Ez különösen nekünk, újonnan választottaknak segítség, hiszen nem kell tétovázni, beállhatunk a munkába, segítséget pedig bőven kapunk a gyakorlott testvérektől. A szombat este kötetlen baráti beszélgetéssel zárult.
Vasárnap reggel még átbeszéltük az elmúlt két nap eseményeit, tanulságait. Délelőtt átmentünk Szóládra, istentiszteletre. Utána az SDG-ben finom ebéd várt ránk. Ebéd után ragyogó, napsütéses időben indultunk és érkeztünk haza.
dr. Fodor Ágnes