2018. február 4.

Új presbitérium beiktatása 2018.

Presbitérium beiktatása

Január 07-én tette le esküjét az új presbitérium Isten és a gyülekezet színe előtt.
A beiktatásról készült film a cikk alján indítható.
A jeles esemény kapcsán az öt új presbiteri taggal készült interjú, melyeket az alábbiakban olvashatunk.

1. Hogyan fogadtad a felkérést a presbiteri tisztségre?

Csató Ibolya (Cs.I.): Az első reakcióm a csodálkozás volt, mert nem gondoltam, hogy a gyülekezet bízik bennem annyira, hogy ilyen felelősségteljes, elhívatottságot követelő szolgálatra alkalmasnak tart.

dr. Fodor Ágnes (F.Á.): Először el akartam hárítani a felkérést, mert úgy gondoltam, hogy nem tudok (elfoglaltságaim miatt) akaratom és elkötelezettségem szerint helytállni a feladatban. Számomra nagyon nagy megtiszteltetés volt a felkérés is, és az is, hogy lelkészeink igyekeztek meggyőzni, hogy az általam akadálynak érzett problémák elháríthatóak.

Kesztyűs László (K.L.): Meglepett, váratlanul ért, örömöt okozott. És rengeteg kérdés kavargott bennem ezzel kapcsolatban.

Mező Imre (M.I.): Meglepetésként ért a felkérésem a presbiteri tisztségre, amit először bizonytalanul, de nagy örömmel fogadtam és megtiszteltetésnek vettem.

Mittlerné Kövér Éva (M.K.É.): Alkalmatlannak gondoltam magamat. Leginkább azért, mert a hiányosságaimat láttam a tisztségre vonatkozóan és nehezen tudtam elfogadni, hogy ezek ellenére is szolgálatot szán nekem az Úr.

2. Mit (miket) láttál eddig a presbitérium munkásságából gyülekezetünkben?

Cs.I.: Igen, láttam, hogy a presbitertestvérek nagyon hűségesen, alázatosan segítik, építik a gyülekezet életét, s lelkesen támogatják lelki vezetőink igyekezeteit. Láttam, hogy a rendezvényeken, alkalmakon szinte mindig mindenki tevékenykedett a közös cél érdekében. Láttam, hogy segítik egymást a gyülekezetben, s gyülekezeten kívül is. Láttam, éreztem egységüket, összetartozni akarásukat.

F.Á.: Mivel a régebb óta szolgáló testvérek közül többen is barátaim, ezért volt némi fogalmam a munkájukról. Ami nem csak abból áll, hogy havonta egyszer leülnek megbeszélni a gyülekezet folyó ügyeit, hanem napról napra, hétről hétre törődni kell a gyülekezeti élet mindennapi életének előre gördítésével.

K.L.: Élesben Gócza Levi volt fókuszban. Aki hihetetlen odaadással, hatalmas munkabírással nagy hatással volt rám. Gondoltam, ha ő így bírja, talán én is megpróbálhatnám. Tudom, hogy ő még elég "fiatal"!

M.I.: Mélységében keveset. Láttam sok szolgálatot és áldozatot, amit a gyülekezet javára és Isten dicsőségére tettek. Ezek mellett azonban ez a szolgálat sok olyan napi szintű szervezési feladattal jár, amikkel csak ezután fogok találkozni.

M.K.É.: Felnéztem és nézek azokra, akik ezt a szolgálatot végzik, de amit a munkájukból láttam, az csak a felszín volt. Ismerkedve a szolgálattal kapcsolatos feladatokkal láttam és látom, hogy naponként mennyi háttérmunkát végezhettek.

3. Miként készülsz az előtted álló kihívásra ebben a szolgálatban?

Cs.I.: Nos, már a korábbi években is igyekeztem sokféle tevékenységgel támogatni a gyülekezet életét, de most, ilyen megtiszteltetés után, különösen szeretnék alázattal fordulni mindenféle elhívással kapcsolatban. Imádkozom, hogy halljam, érezzem, s meg tudjam tenni Mennyei Atyám elvárásait, az Ő dicsőségére.

F.Á.: Vidáman. Remélem, nem csak most, a kezdetek kezdetén. Reménykedem, hogy a felmerülő munkákban megtalálom a helyemet, s igyekszem teljes szívvel elvégezni a rám jutó feladatokat.

K.L.: Most, hogy túl vagyunk egy presbiteri hétvégén, a köd talán már nem olyan sűrű! Rengeteg imádsággal és a régi bútordarabok hathatós segítségében reménykedve.

M.I.: Naponta imádkozom, és kérem Isten segítségét, hogy azokat a feladatokat, amiket a presbitériumtól és gyülekezettől kapok – az Ő kegyelméből legjobb tudásom szerint el tudjam végezni. Praktikusan pedig igyekszem a levelezést folyamatosan nyomon követni, és minden vonatkozó alkalmon részt venni.

M.K.É.: Imádsággal. A Szentlélek formáljon engem és életemet, s tegyen alkalmassá a szolgálatra. Azt már látom, hogy vannak dolgok, amik több figyelmet igényelnek, s vannak, amiket elengedek.

4. Milyen érzés volt benned a fogadalomtétel közben?

Cs.I.: Azt nehéz, képtelenség szavakba foglalni. Valami hihetetlen keverék, a tenni akarás, izgalom, felelősség, öröm, boldogság érzéseinek, egy felemelő egyvelege.

F.Á.: Felemelő érzés volt. Úgy éreztem, hogy a gyülekezet közösségén belül a presbitérium még inkább szoros közösségben éli meg a szeretetkapcsolatot Istennel, és az emberekkel.

K.L.: Remek érzés volt. A végén szerettem volna egy hatalmasat kiáltani és a levegőbe csapni.

M.I.: Nagy lelki öröm, hogy Isten kegyelméből a gyülekezet kiválasztott erre a szolgálatra. Mellette azonban éreztem, hogy mekkora felelősséggel is jár ez – amivel elsősorban Isten felé kell elszámolnom, hiszen az Ő nevére esküdtem fel.

M.K.É.: Bizalom. A bizalmam Isten ígéreteiben és időtávjában. Abban, hogy a születésem előtt célja volt az életemmel és velem. Ő mindig tudja, hogy miért és hová vezet ennek érdekében, akkor is, amikor én még nem értem. A presbiteri fogadalomtételkor Józsué könyvéből 1:7-8 kaptunk áldást Máriától. Érdekes, hogy a konfirmációmon kapott áldás felel erre, hiszen ugyanezen igeszakasszal áldottak meg: Józsué 1:8-9 "...veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz." Már sokkal előbb válaszolt a presbiteri áldásra, mint gondoltam volna. Gyakran eszembe jut ez az ige a hétköznapokban. Ebben az ígéretben bízom. Erre támaszkodom. Ebből merítek erőt. Őt keresem magam mellett, amikor megállok és körülnézek. A mindannyiunk mellé szegődő Jézust.

5. Van-e valami terved a jövőre nézve ebben az új elhívásban?

Cs.I.: Korábbi feladataimat szeretném tovább vinni, de azokat a terveket, amik még csak formálódnak gondolataimban, nos, azokat pedig szeretném megvalósítani. Igyekszem örömmel úgy szolgálni, hogy ne okozzak csalódást, se Urunknál, se itt a gyülekezetben. Tudom, hiszem, tapasztalom: „Ajánld utadat az Úrnak, remélj benne, s ő irányít majd.” Zs.,37:5.

F.Á.: Még nem látom át, hogy van-e olyan területe a gyülekezeti életnek és a feladatoknak, ami különösen is szívügyem lesz. Bízom benne, hogy az előttem álló időben ezt Isten megmutatja nekem.

K.L.: A reám bízott feladatokat a tudásom szerint elvégezni. Szabolccsal összhangban dolgozni a villamos "projektben"!

M.I.: Lesz néhány hosszabb távú tervem, de egyelőre rövidtávra koncentrálok. Várom a most következő presbiteri hétvégét, szeretném jobban megismerni a presbiter testvéreket és aktívan bekapcsolódni a közös munkába.

M.K.É.: Leginkább az, hogy ne az én akaratom és tervem valósuljon meg, hanem "...legyen meg a Te akaratod..."


Presbiterium fogadalomtétel, 2018.

Presbiterium fogadalomtétel, 2018.
mp4 file, kB
2018. január 7.
A fogadalomtételről készült film, Mészáros Gábor szemével..