2018. január 7.

Visszatekintés 2017-re.

Anyakönyvi adatok: keresztelés – 11, konfirmáció – 7, esküvő – 1, s végül temetés – 15. Ha csak ennyit látnánk az elmúlt esztendőből, akkor azt mondhatnám: Pocsék évünk volt. De Istennek legyen hála, nem csak ennyit láthatunk. Láthatjuk azt a sok szép ajándékot is, azt a sok reményt keltő dolgot, amiért hálát adhatunk. S e szép dolgok, ezek az Istentől való ajándékok teszik majd emlékezetessé 2017-es évünket. Kaptunk egy olyan ajándékot, amelyre már igen régóta vágyunk. Az egész magyar keresztyénség, sőt az egész társadalom kapta e szép ajándékot: kb. 70 év után ismét munkaszüneti nap, piros betűs ünnep a nagypéntek, a mi Urunk szenvedésének és a mi megváltásunknak a napja. Olyan gesztus és ajándék ez, melynek jelentőségét alig lehet felbecsülni. Miközben tágabb környezetünkben a keresztyén szimbólumokat sorra tüntetik el, Magyarországon kaptunk egy napot arra, hogy Jézus kereszthalálán elmélkedjünk, a bűnbocsánat felszabadító érzésére figyeljünk, Isten szenvedélyes szeretetét csodáljuk, s a gyülekezettel együtt ünnepelve magunkat Jézusnak még jobban átadjuk. Remélem, hogy sokan fogják erre használni e napot, s mi, akik már keresztyének vagyunk, ebben jó példát mutatunk. Ez a nap nem a szállodáknak és fürdőknek a napja, hanem az Istené, melyen a lelkünk tisztulhat meg és fürdőzhet Isten szeretetében. A tavasz e szép ajándéka után ősszel is kaptunk egy szép ünnepet. 2017-ben ünnepelhettük a reformáció 500. évfordulóját. Ebből az ünneplésből gyülekezetünk is kivette a részét. Többen a budapesti, központi ünnepségen is részt vehettünk, de számomra ennél is fontosabb volt, ahogy helyben ünnepeltünk. Büszke vagyok rá, hogy a reformátusság lehetett a kezdeményezője és motorja annak a közös ünnepnek, melyben az evangélikusok, baptisták és pünkösdiek mellett még a római katolikusok is részt vettek. Ezt egyébként teljesen indokoltnak is tartom, hiszen a teljes nyugati keresztyénség volt nagyon elesett állapotban, és az egész újult meg a reformáció következtében. Az persze sajnálatos, hogy nem egyszerre, hanem nagy időbeli eltérésekkel, és hogy ez sok testvérharchoz vezetett. Mára azonban a teljes nyugati keresztyénség megújult, úgyhogy van közösen mit ünnepelnünk. Örülök, hogy Pakson ezt valamennyien így látjuk. Nagy kincs ez, hisz nem mindenütt van ez így. Annak is örültem, hogy a város is bekapcsolódott az ünnepbe. Gondolok itt a polgármester úr köszöntőjére is, de arra is, hogy a tévé és rádió felületein keresztül sok olyan emberhez is tudtunk üzenetet eljuttatni, aki egyébként nem sokat tud reformációról, keresztyénségről. Maga az ünneplés kivitelezése pedig – úgy érzem – méltó volt az ünnephez. Köszönet annak a sok embernek, aki együtt munkálkodott azért, hogy Isten dicsőségét hirdethessük.

2017-re visszanézve arról is beszélni kell, hogy lezárult egy presbiteri ciklus. A leköszönő presbitérium rengeteget dolgozott, nagyon komoly egyházépítő szolgálatot végzett. Nem sorolom fel, nem is lehet. Csak tömbösítve említek néhány dolgot. Először is a lelki építkezést emelem ki. Hat év alatt 28 felnőtt testvérünk csatlakozott konfirmációval a gyülekezetünkhöz. Ennél egyébként többen csatlakoztak, csak a többi csatlakozó már gyermekkorban konfirmált. Sajnos közülük nem bizonyult mindenki hűségesnek, és sajnos olyan is van, aki időközben már elhunyt közülük. De azért így is jócskán felfrissült általuk gyülekezetünk személyi összetétele. És olyan is van köztük, aki olyan aktív taggá vált, hogy 2018-tól már presbitere is a gyülekezetnek. A presbitérium munkája kapcsán azt is meg kell említenem, hogy felelős gazdálkodással végig biztosították a szolgálat anyagi feltételeit. Jó ilyen stabil háttérrel végezni a lelkészi szolgálatot, hogy közben nem azon kell törni a fejünket, hogy vajon ki tudjuk-e fizetni a villanyszámlát. Természetesen gyülekezetünk minden adakozó tagjának is jár az elismerés, de annak is, ahogy a presbitérium kezeli a befolyt adományokat. S a felelős gazdálkodásnak a gyümölcsei is megvannak. Gyülekezetünk vagyona bővült. A raktárként működő kisház, egy meghitt és korszínvonalú imaházzá változott, melyet használatba is vett a gyülekezet. Részint lelkigondozói beszélgetéseknek, részint kiscsoportos alkalmaknak, továbbá konkrét imaalkalmak ad otthont a megújult épület, mely nagyon hosszú idő után nyerte vissza lelki funkcióját. De említhetem azt is, hogy gyülekezetünk tudott az Újtemplom utcában vásárolni egy lakást, mely szükség esetén szolgálati lakásként üzemelhet. Volt persze a hat év alatt nehézség is. Voltak, akik kiestek a szolgálatból, sőt akár a gyülekezetből is. Az ilyesmi mindig megvisel személy szerint engem is, de a közösséget is. Annál inkább köszönöm azoknak, akik hűségesek voltak fogadalmukhoz, gyülekezetünkhöz, a vállalt szolgálathoz és Istenünkhöz. Akiknek pedig felém is volt egy-két bátorító szavuk a próbák idején, azoknak külön köszönöm. Ez is egy fontos presbiteri feladat, bár ritkán beszélünk róla, hogy a lelkészek lelkére is figyeljenek oda. Ebben a presbitériumban voltak olyanok (egyébként a presbitériumon kívül is), akiknek volt erre érzékenységük. Ez nagyon sokat számított nekem, ahogy az is, hogy tudom, hogy a presbiterek rendszeresen imádkoznak értünk, lelkészekért is. A presbitérium legnagyobb része egyébként jön tovább a következő ciklusra is. Ennek örülök. De nagyon köszönöm azoknak a szolgálatát is, akik már ezt a tisztséget nem tudják tovább vállalni. Más minőségben az ő munkájukra is számítunk a jövőben. 2017-nek fontos trendjei is voltak. Erősítettük a családok, azon belül is a férfiak felé való szolgálatot. Ezt folytatni kívánjuk. Másik jelenség, hogy elkezdődött a Paksra költözés. Gyülekezetünkben jelentek meg testvérek, akik az erőmű kapcsán érkeznek. Fontos feladatunk, hogy szeretettel fogadjuk őket, és segítsük, hogy a városban és Isten paksi református népében otthonra találjanak. Szintén egy erősödő trend, hogy gyülekezetünk egyre többféle módon segíti a környék kisebb gyülekezeteit. Nagy öröm, hogy a gyülekezetünk sok tagjában erősen él a missziói felelősségtudat. Ha mindezt együtt látjuk, akkor azt mondhatjuk, hogy Isten egy csodálatos évvel ajándékozott meg 2017-ben. Sok áldást kaptunk, és bizakodva kezdhetjük el 2018-at. Istené mindezért a dicsőség! Istentől gazdagon megáldott, boldog újesztendőt kívánok gyülekezetünk minden tagjának.