2017. november 9.

Csendes imaalkalom

Csendes imaalkalom

Csendes, nyugtató hangulatú, rendkívül szép környezetet jelentett az ökomenikus imaalkalom számára a Manréza Lelkigyakorlatos Ház Dobogókőn, amely megfelelő hely volt a kikapcsolódásra, az igére való odafigyelésre és a mély imádság átélésére.

Gyülekezetünkből négyen vettünk részt ezen az alkalmon, rajtam kívül még Lenkey István tiszteletes úr, Kernné Jutka néni és Vass Zsuzsanna. Már a megérkezéskor teljes szilenciumot hirdettek. Különleges élmény volt számomra, hogy bár megszólalni nem lehetett, mégis úgy éreztük, egy kis közösség lettünk. Érdekes volt, mindenki másképp élte ezt meg. Nekem kezdetben nehézséget jelentett megszokni a „semmit tevést” (én otthon, vagy a gyülekezetben mindig tevékenykedek valamint), ráadásul nem lehetett megismerkedni a többi résztvevővel sem (harmincan lehettünk – nem számoltam – vegyesen reformátusok és katolikusok) a csendesség óráiban, amit komolyan kellett venni, viszont az elcsendesedés lehetőséget adott végiggondolni az ember életét, az emberekkel és Istennel való kapcsolatot. Mindehhez kaptunk igéket, melyekkel együtt imádkoztunk, elmélkedtünk. Beszélgetni csak a lelki vezetővel tudtunk a nap folyamán 2*30 perc-es időkeretben, aki segített megvilágítani az életünk kérdéseit. Az együttlét során a sok ima mellett az áhítatok és az úrvacsorás istentiszteletek (a katolikus testvéreknek külön volt mise) által is mélyítettük az Istennel való közösséget.

Terítéken van, hogy gyülekezetünk programjain egy kicsit más formában, de megjelenjék ez a fajta elcsendesedős imaalkalom. Mindenkinek jó szívvel tudom ajánlani! Istenért a hála!

Kern Sándor gondnok.