2017. március 3.

Presbiteri és munkatársi hétvége

A presbitérium elnöksége február 03-05. közötti hétvégére hirdette meg a szokásos presbiteri hétvégét. Ahogy azonban a cím is mutatja, és már ez is kezd szokássá válni, a presbiterek mellett a közvetlen gyülekezeti munkatársak is jelen vannak (pl. hitoktatók), hiszen ők is szervesen részt vesznek nemcsak a gyülekezeti szolgálatban, de a vezetésben is. Lelkészeink fontosnak tartják az ő képzésüket, épülésüket is illetve jelenlétüket a fontos kérdésekben.

   Ahogy máskor is, most is izgalommal vártuk a hétvégét, melynek Balatonszárszó adott otthont, a jól ismert, református SDG Hotelben. Péntek este vacsorára érkezett meg mindenki, azaz majdnem, mert három presbiter társunk nem tudott eljönni. A vacsora után áhítatot tartottunk az apartman épület közösségi termében. Imádságot majd éneklést követően egy különleges feladat várt ránk az áhítaton. Lenkeyné Teleki Mária tiszteletes asszony egy nagy kerek lepedőt hajtogatott szét a padlón és közben nekünk meg kellett fejteni, hogy mit szimbolizál. Nem találtuk ki a feladványt, ami ez volt: a gyülekezet. Ezek után különböző tárgyak segítségével mindenki egy választott területére a lepedőn kirakta a saját szolgálati tevékenységét (a tárgyak jelentették a szolgálatokat). Közben énekeltük és gyertyákat is gyújtottunk. A végeredmény: a gyülekezet közepén ott volt Jézus, mellette lelkészeinket szimbolizáló két gyertya, majd körben gyülekezet és a szolgatársak a sok-sok különböző, színes szolgálattal. Jó volt látni mindezt, és átélni az összetartozás érzést és a hálát Urunk iránt! Az áhítatot az úri imádsággal zártuk, az estét pedig vidám, szórakoztató játékokkal folytattuk.

   Szombaton, a reggeli után ismét áhítat következett zenével és egy kis tánccal. A lelki táplálékot követően ismét körbe ültünk, majd a nap fő témájával foglalkoztunk Lenkey István lelkipásztor vezetésével. Ennek a presbitériumnak az idei év az utolsó működési ideje, jövő évtől új testület lesz beiktatva. Erre gondolva összefoglaltuk egyenként a szolgálati idő alatt elvégzett munkát, szolgálatokat. Ehhez segítséget nyújtott egy forgatókönyv „Presbiterségem (szolgálatom) kegyelmi története” címmel. Természetesen imádsággal kezdtük ezt a blokkot is, majd kaptunk kb. 1 órát, hogy visszatekintsünk a szolgálati utunkra.  Ebben az órában folyamatosan imádkoztunk és figyeltünk Istenre és önmagunkra. A következő tanácsot kaptuk a forgatókönyv alapján: „…Ha engedted, hogy felidéződjenek benned történéseid és érzéseid, mondd el mindezt Istennek! Majd maradj néhány percig csöndben és figyelj Istenre! Miközben szolgálatod útjára nézel, figyelj arra is, hogy ezen az úton hol volt jelen az Isten!” Áldott óra volt ez mindenki számára, elvonulva, csendben az Úrral! Az imaösvényen a következő kérdések segítettek még: Milyen volt a szolgálati kezdet és mit éreztél? Milyen megtorpanások/mélypontok voltak a gyülekezeti munka során? Milyen sikerek voltak a szolgálatban? Kik voltak segítségedre ezen az úton? Milyen érzések vannak benned, ha most visszagondolsz az egész szolgálati tevékenységedre?  Hogyan folytatnád tovább ezt az utat? Vállalnád-e a következő hat évre is a presbiteri tisztet és munkát? Ezek után következett a megosztás, vagyis újból összeültünk és egyesével mindenki elmondta a saját történetét, gondolatait és érzéseit. Megható volt, ahogy bizonyságot tettek. Volt, aki már a ’80-as években is munkálkodott a gyülekezetnek, volt, aki elmondhatta magáról, hogy több, mint fél életét már szolgálattal töltötte. Valaki a kétkezi munkában jeleskedik, valaki a szervezésben, stb. Ugyanakkor szinte mindenki elmondta, hogy mennyire befogadó volt a közösség, mennyi szeretetet kaptak, és jelentettek segítséget a lelkészek, a tapasztaltabb presbiter társak és a gyülekezet. A gyülekezeti munka során mind a sikerekben, mind a mélypontok Isten jelen volt egy testvér, egy közösség által, egy ige által vagy egy biztató szó által. Tiszteletes úr a bizonyságok végén az után érdeklődött többek között, hogy Isten mit végzett el bennünk a szolgálat alatt. Nagyon jó volt hallani azt a sokszínű történetet, amit megosztottunk és jó volt megtapasztalni az elfogadást hiányainkkal együtt is. A presbiterek többsége szívesen vállalná továbbra is a tisztséget, egy kevés fő jelezte, hogy más formában szeretné szolgálni Istent és a gyülekezetet.

   Ebéd után még lezártuk az előző fejezetet, de ahhoz kapcsolva tovább is mentünk. Presbiteri gyűlést tartottunk, ahol megbeszéltük és elfogadtuk a választói névjegyzéket, majd értékeltük az elmúlt időszak eseményeit, programjait. Délután az 1Timóteus 13. és az 1Titusz 1.,5-9. igeversek alapján, csoportokra osztva megfogalmaztuk, hogy milyen elvárásaink lehetnek presbiter jelöltséget illetően. Ezek közül csak azokat fogadtuk el, amelyekkel minden csoport egyetértett, majd tételesen felírtuk. A végén kizáró okokat is felvetettünk. Mindebben Isten igei útmutatása és Szentlelkének munkálkodása segített!

   Vacsora után az estét áhítattal folytattuk sok-sok énekléssel és Zsoltár olvasással. A napot végül ismét játék és kötetlen együttlét zárta.

   Vasárnap reggel áhítat várt ránk (a jó áhítatokat nem lehet megunni), majd a szóládi gyülekezet istentiszteletét látogattuk meg és hallgattuk végig Hajdú Zoltán Levente igehirdetését. Visszaérve megebédeltünk majd hazatért a csapat.

   Istennek adunk hálát az együttlétért, az Ő nevét dicsérjük az alkalomért! Köszönjük a szálloda munkatársainak a kiszolgálást, köszönjük lelkészeink fáradhatatlan munkáját és testvéreink szeretetét! Istené a dicsőség!

Szénégető Szabolcs