2016. december 27.

SDG Ádvent 2016.

„… várom az én szabadításom Istenét; ” /Mikeás: 7,7. Károli/

Ezt a bibliai idézetet olvashatták az SDG Hotel Konferenciateremnek kivetítőjén mindazok, akik eljöttek Balatonszárszóra, „SDG ADVENT 2016.” adventi hétvégére.

Hogyan, miként várhatja a keresztyén ember az Úr érkezését. Milyen is ez a VÁRAKOZÁS? Hogyan éljük, élhetjük meg? Ezekre a kérdésekre kaptunk válaszokat különböző aspektusból, igei magyarázatokból, bizonyságtételekből.

A nyitó áhitaton megértettük, hogy az Advent nem csak a kisgyermek megszületésének  várását jelenti, hanem sokkal fontosabb üzenete az, hogy Jézus Krisztusban Isten lemondott saját dicsőségéről Miattunk-, Érettünk-, Helyettünk, majd  dicsőségét visszavette /Feltámadás/, és mi, bűnös emberek megkaptuk a legnagyobb ajándékot a Megváltás kegyelmét. Közösségünk van az Úrral és egymással. Vigasztalást és reményt, örök Életet ad. Arra int, hogy ne hiúságból külsőségeket követve, hanem tiszta szívből éljünk Jézus Krisztusban. /Steinbach József igehirdetése Fil. : 2,1-15./

 

Szombat délelőtt Imre István Zoltán /Sztív/ ref. lelkész bizonyságtételét hallhattuk, melynek témája: Advent – Nehéz várakozás. „… várom a szabadításom Istenét” Az idézetből is kitűnik, hogy a várakozás magamról szól. Várni nehéz vagy jó? Teszi fel a kérdést Imre István lelkész. Legyünk őszinték magunkkal szemben! Merjük kimondani, ha nem tölt el örömmel a várakozás. Biztosan tudjuk, hogy mire és mit várunk? Mennyi ideig várjunk? A szabadítás Istene még számomra nem hozta el a szabadítást. Kibírom? Végig járom a nehéz utat? Megérkezem? A keresztény ember felvállalja az ellentmondásokat, sebeket, fájdalmakat. A várakozást befolyásoló tényezők lehetnek, csalódottság, cserbenhagyás, flusztráció, tehetetlenség, tétlenség, nem léphetek akcióba érzések, melyek kihozhatják belőlünk a legrosszabbat, de a legjobbat is. Javaslatok a nehéz várakozás terheinek elviselésére:

-ne haragudjak magamra, csak úgy tudok másokat szeretni, ha magamat is szeretem.

-engedd feljönni a negatív érzésket.

-nyomokat hagy bennem minden várakozás, javamra van és lesz minden, nincs rossz.

-Az Örökkévaló „Nagyfőnök” akkor is, és az alatt is aktív, és cselekszik, ha én nem, amíg én nehezen és tehetetlenül várakozom.

Mindezt feloldja az adoratio=leborulás, imádat, hálaadás, dicséret.

Hajdú Zoltán Levente szóládi református lelkész az Áldott ADVENT -ről tett bizonyságot. „ Mikor jön el Isten országa? ” ...Isten országa közöttetek van” /Lukács:17,20/

Mi is az áldott várakozás? Isten maga teszi bennem, belül érzem, hogy rajtam keresztül hogyan hat a környezetemre.  Személyes megtapasztalás, hogy a külső, látható jelek /pl. alkalmatlanság egy bizonyos feladatra/ az Úr elhívása kegyelmi állapot az, mely cselekvésre késztet az alkalmatlanság ellenére is, mint pl. egy elhanyagolt, szétszéledt kis gyülekezet újra élesztése, felépítése.

Kegyes elvonatkoztatás Isten országa eljövetelének:

-majd egyszer eljön, jövő kép.

-különleges lelki minőség elrejtve a mindennapi realitás között.

Isten országa:fizikai és lelki valóság bennünk. Isten elhívó szeretete és kegyelme valóságos életünkben, ez mindenkinek rendelkezésére áll, csak ennek befogadására készen kell lennünk. Az áldott várakozás csodája, hogy cselekvő részesként vagyunk szereplői.

 

 Az eddig hallottakra a vasárnapi istentisztelet igehirdetése tette fel a „koronát”. Pallagi Andrea igehirdető lelkész első hallásra ugyancsak különös, számomra legalább is, a témához nehezen illeszthető Igét választott, a Tékozló fiú történetéről szóló olvasmányt /Lukács:15,11-32/. Az igazi adventi várakozás lényegét tudhattuk meg a lelkésznő Ige magyarázatából. Vajon gondolunk-e arra, hogy a sok rosszal vagy éppen jóval, örömmel megáldott adventben ki az, aki leginkább, legsürgetőbben tiszta, mérhetetlen nagy szeretetből várja haza a rossz útról visszatért gyermekét. Az Atya az, aki egyszülött fiát adta értünk a keresztre, hogy nekünk örök életünk legyen. Ezért ne várakoztassuk hiába mennyei Atyánkat, boruljunk le előtte, imádkozzunk bűneink bocsánatáért, sikeres „hazatérésünkért”. Mert, „az Atya, a mi mennyei Atyánk minden emberi értelmet meghaladó szeretettel, soha meg nem szűnő várakozással vár bennünket!” /Idézet a prédikációból/   

A beszámolót készítette Hanol Ferencné