2016. október 10.

ALPHA Az élet nagy kérdései

„ Jól tetted, hogy eljöttél” Ap.csel.10,33

 

Alfa kurzus gyülekezetünkben.

Isten kegyelméből 2016, szeptember 27-én ismét elindulhatott gyülekezetünkben az alfa kurzus.

C. S Lewisnál olvastam, hogy mióta csak keresztyén lett, mindig is úgy vélte, hogy a legjobb, s talán az egyetlen szolgálat, amit nem hívő felebarátiért tehet, hogy egy kívülálló számára is vonzóvá tegye a keresztyénséget.

Ezzel tökéletesen egyetértek, és - bár képességeim, tálentumaim össze sem hasonlíthatóak az övével -, a gyülekezetünk is és az én szándékaim is azonosak az övével.

Az alfa kurzusokra olyan embereket hívunk, akik nem járnak templomba, de szeretnének többet megtudni a keresztyénségről, illetve azokat, akik szeretnék mélyíteni a Jézus Krisztusba vetett hitüket. Őszintén, kertelés nélkül beszélgetünk pl. arról: Kicsoda Jézus? Miért halt meg? Hogyan lehetek biztos a hitemben? Miért és hogyan olvassam a bibliát? Hogyan vezet minket isten? Hogyan hozhatom ki a legtöbbet életemből? És a többi és a többi! Húsba, sőt életbe vágó kérdések ezek. Beszélgetünk, gondolkozunk, elmondjuk tapasztalatainkat, megfogalmazzuk kérdéseinket. Az alfán rossz, buta kérdés nincs! Legfeljebb nem tudok rá válaszolni, vagy nem én tudok rá válaszolni Sok feltett kérdésünkre magunknak kell megtalálni és megfogalmazni a választ.

A 10 hetes kurzust ebben az évben lelkésznőnk, Mária vezeti. Lenkey tiszteletes úr egyéb elfoglaltságai miatt pedig engem kért meg a szervezésre, az előzetes meghívások lebonyolítására, és az egyik kiscsoport vezetésére

Megtisztelő „kihívás” ez. De meg tudom én csinálni? Ágaskodott bennem a kétség. Így érezhette magát Mózes vagy Gedeon is. Ki vagyok én, hogy ezt elvégezzem? Kicsi vagyok, beteg vagyok, nem vagyok én”erős vitéz”! Kétségeim közepette azonban megelevenedtek tapasztalataim, hogy Isten velem volt, velem van, és ígéretéhez híven velem lesz.

Így aztán a 2016 évi alfa kurzus felkerült a „bakancs listámra”. Örömmel hirdetem a feltámadt Krisztus jó hírét, megtartó szeretetét az én nyomorúságomban is, hogy ezzel megtérésre hívjak másokat. A jó hírt vivő ember pedig kedves az Isten előtt, és az emberek előtt is.

A megtérés csodáját pedig nem mi, nem én, hanem az Isten fogja elvégezni.

Ezzel a bizalommal és reménységgel kezdtem el és végzem „kihívásom” teljesítését.

Molnár Klára

2016.10.12

Nagyításért kattintás a képre!