2016. március 23.

Böjti gondolatok.

Böjt 2016.

 „Isten, mint édesapa szeret minket, bűnbánatunkkor kegyelmével ölel át.”

 

Vannak, akik azt mondják, én nem tudok böjtölni. Akkor szükségünk van egy vezetőre ezen a böjti úton. Csatlakozzunk Mózeshez! Kicsit távolabb megállunk, és látjuk egy égő csipkebokor előtt. Hangot hallunk: „oldd le a te saruidat lábaidról, mert a hely, amelyen állasz, szent föld. Én vagyok a te atyádnak Istene.”

Majd vándorolunk a pusztában, beesteledik. Milliónyi csillag fénylik végtelen magasságban. Érezzük porszemnyi voltunkat. Leborulva imádjuk a világmindenség Teremtőjét. Mózessel dicsőítjük nagy csodái láttán: „éneklek az Úrnak, mert fenséges Ő.” Átadta a kőtáblát, hogy évezredek múlva is emlékezzünk akaratára. Életutunkat védi a tízparancsolattal, rossz útra ne tévedjünk, s ha mégis, megadja a bűnbánat lehetőségét most is, böjt idején.

Gondviselését naponta érezzük, táplál, felruház, van hol laknunk. A hajunk szálát is számon tartja. „Micsoda az ember, hogy gondod van rá?” Mert olyan nagyon szeret minket! A mi kis emberi szívünk és értelmünk alig képes felfogni, hogy az egyetlen Fiát áldozta értünk, aki szeretetből meghozta kereszthalálával a megváltást. Kövessük Őt!

Újra a pusztába megyünk. Semmit sem látunk csak homokot és köveket, melyből kirajzolódik egy 40 napos idő. Ahogy feltekintünk, meglátjuk a böjtölő, imádkozó Jézust. Példát ad arról is, hogy kérjük Isten áldását a szolgálatra. Ezután hívja el tanítványait. Neki nem kellett bűnbánatot tartani, hisz minden kísértésnek ellent állt. Mi nem, de kérhetjük a megtisztulást. Csatlakozzunk hát a tanítványokhoz! Megtanulhatjuk a lemondást, amit böjtkor gyakorolnunk kell. Volt, mikor egy marék búza volt az eledelünk. Az ember fiának nem volt hová lehajtani fejét. A mennyei Úr szelíden viselte a megpróbáltatásokat. Fáradhatatlan volt a szolgálatban. Gyógyított vakokat, sántákat, bénát, ördöngöst, bélpoklost. Lecsendesítette a háborgó tengert. Kenyérszaporítás csodájával embereket etetett, vizet borrá változtatta, halottakat támasztott fel.

Minden tette emberszeretet volt és az Atya dicsőítése. Csodákat mi is tudunk tenni, egy kedves mosollyal, egy jó szóval, odafigyeléssel segítéssel, ahol erre van szükség. Jézus, megtanított imádkozni. Naponta kérjük, „bocsásd meg a vétkeinket miképpen mi is megbocsátunk, az ellenünk vétkezőknek!” És miért is nem bocsátunk meg? Miért is nem felejtünk, mikor az Úr nem rója fel a gonoszt! Önvizsgálatra is szükség van a böjtben!

Írhattam volna röviden: a böjt, hitben való elmélyülés, kiengesztelődés, lemondás, bűnbánat megtisztulás, áldozatvállalás, rászorulók megsegítése, imádság. De hosszant írtam, mert a hitben való elmélyülésben szükségem volt veletek lelki közösségben lenni. Együtt, mint Jézus tanítványai.

Homonnai Zoltánné Vilike.