2016. január 20.

Ökumenikus imahét 2016.

Ökumenikus imahét 2016.

Mészáros Gábor gondolatai:

Az idei imahét "csúcsélménye" volt számomra a csütörtök este! Mária áldott szolgálata, aztán éneklés a kórusban, nos, ezek tették felejthetetlenné számomra ezt az alkalmat. Amint azt nyilván tudjátok, én "hivatásos zenerajongó" vagyok és énekeltem is már néhányszor különböző kórusokban. Ez az este mégis kiemelt helyen szerepel majd a szívemben!
Köszönet Máriának, Ágikának, Istvánnak a hangszeres kíséretért és természetesen dalos társaimnak ezért az élményért!
De legfőképp Urunknak, hogy megáldotta szolgálatainkat. Legyen ezért övé a dicsőség!

János evangéliuma; 13:34-35.

Jézus szavai: "Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást."

Lenkeyné Teleki Mária lelkész igemagyarázata:

Kedves Testvérek!

Nincs olyan költőóriás, nagy író, filozófus, aki ne írt volna, ne elmélkedett volna a testvéri szeretetről. Sok zenészt is megihletett a téma. Nem hiszem, hogy van olyan könnyűzenei dalszövegíró, aki ne írt volna dalt a témában. Rögtön eszünkbe jut a nagy klasszikus:

Szeressük egymást gyerekek, a szív a legszebb kincs. Ennél szebb szó, hogy szeretet, a nagyvilágon nincs.

A három kívánságok listáját, ha megnézzük ott is mindig szerepel, az egymás között megélt szeretet. A Top 3-ban ott van, és meg is tudjuk indokolni a jelentőségét, és azt gondolom, hogy mindenki komolyan is gondolja, amit mond a szeretetről.

Sokan hallottunk már prédikációt, szent beszédet is a szeretetről. Mindenki tudja, érzi a jelentőségét, de még is valahogy nem megy, vagy nem úgy megy, ahogy gondolkodunk, beszélünk, éneklünk, prédikálunk róla.

Ennek kapcsán egy kedves vicc jutott eszembe, talán a reformátusok már hallották tőlem. A pilóta kénytelen katapultálni a gépéből. Sikerül a manőver, de az ejtőernyőjével fenn akad egy fán. Szegény belegabalyodva a sok zsinórba a fa ágai közt lóg. Kétségbeesetten kiabál. Segítség, segítség, hol vagyok. Egy kerékpáros halad el a fa alatt, aki felkiált, hát a fán. Mikor visszafelé jön a kerékpáros, lekiált neki a pilóta, maga pap. Igen. Honnan tudja? Hát mert Igaz, amit mond, de nem segít rajtam.

Hát valahogy így vagyunk mi emberek a szeretettel, majdnem minden igaz, amit mondunk, gondolunk róla, de valahogy mégsem lesz valósággá az életünkben, mégsem tud kiteljesedni az életünkben, nem termi azt a gyümölcsöt, amit kéne. Ez nemcsak a világban élő emberekre igaz ez.  Hanem sokszor küzdünk ezzel keresztényként is az egyéni és közösségi életünkben. Sokszor küzd ezzel, hol jobban, hol kevésbé az egyház a felekezeteink is.

A nem jól megélt, vagy hiánybetegséggel küzdő szeretetünk oka a mai igénkben rejtőzik. Az ok, hogy az új parancsban adott szeretet hiányzik az egyén és közösség életéből és ezért érzékel keveset belőle a világ, és ezért nem tudunk kellő módon hatni a világra és változást előidézni benne mi keresztények.

Az ökumenikus hétnek a szimbólumai, a SÓ és GYERTYA. Nem véletlenül, hiszen Krisztus azt a célt adta minden követőjének, hogy sóvá, világossággá váljék a világban. Nagy a mi felelősségünk ebben.

Tegyük fel a kérdést: Mennyire jellemző a szeretet ránk, az szeretet, amit itt Jézus új parancsként helyez a szívünkre?

Nézzük meg a mai nap tanításaként, hogy milyen új szeretet parancsról beszél itt Jézus.

Ezt halála előtt fél nappal, néhány órával mondta. Annak mindig nagy súlya van, amit az ember halála előtt mond, ott már csak a legfontosabb dolgok hangzanak el. Ott már nem beszélünk sok mindenről, hanem csak a legfontosabbról, és nem is akárkinek.

Nem akárkinek, hanem aki felé bizalma van, akire valamit rá akar bízni az, aki készül elmenni. Nagy felkiáltójel számunkra, hogy itt a tanítványokhoz beszél csak, nem a mezőn, nem az ötezernek mondta ezeket.

Nekünk mondja most mai tanítványainak, felekezetre való tekintet nélkül, és ezért ez rajtunk kéretik számon elsősorban, hogy mit tudunk megvalósítani ebből az új parancsolatból.

Talán érthetőbbé, világosabbá válik, hogy miről is beszél itt Jézus, ha tudjuk, hogy az újszövetségi görög nyelv két szót használ az újra. Az egyiket akkor használja, amikor valami megújul, ami volt már. Pl. újra fordítok valamit, a meglévőt a régit megújítom. Ez az egyik kifejezés.

A másik kifejezés akkor használatos, amit itt Jézus is használ, amikor valami egészen újról van szó, ami eddig nem volt. Persze mondhatnánk mi az, hogy nem volt, hiszen Jézus eljövetele előtt is volt szeretet, a nagyparancsolatot szeresd az Istent és szeresd felebarátodat… már az Ószövetségben is olvashatjuk. Milyen gyökeresen új szeretetről beszél Jézus?

Három nagyon fontos különbség van, Jézus élete utáni szeretet és a Jézus élete előtti szeretet között. És ezért van az, hogy minden, amit mondunk sok esetben igaz a szeretetről, de nem használ, nem segít rajtunk, mert azokat a különbséget, amik újjá teszik, sok esetben tudjuk, de nem éljük.

Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket.

Az első legfontosabb új Jézus szeretetében, hogy az Ő szeretete fenntartás nélküli szeretet. Ez a szeretet az agapé szeretet, amit sokan tudunk mit jelent, de a valóságban, nem könnyű megélni. Azt jelenti, szeretlek, mert szeretlek. Nem azért, mert jó vagy hozzám, nem azért mert kedvellek, nem azért, mert olyan szerethető vagy és úgy is viselkedsz, nem azért, mert segítettél rajtam, nem azért mert egy politikai gondolkodáson vagyunk, egy pártnak tagjai vagyunk, nem azért, mert hasonló a stílusunk, olyan zenét szeretsz, nem azért, mert református vagy és már dédapád is az volt, nem azért mert ahhoz a felekezethez tartozol ahova én…,hanem szeretlek, mert szeretlek. Ezt a szeretetet Jézus előtt nem ismerte a világ. És ezt a szeretetet lehet, elméletben nagyon jól tudjuk, hiszen már ezerszer hallottunk róla, de valóságosan megélni, csak a Jézussal való mély találkozás után tudjuk. Ha már megéltem azt, hogy engem, aki annyiszor nem figyeltem rá, aki évekig nem kérdezetem és nem adtam hálát ajándékaiért, akinek minden más kapcsolat ápolása előbbre való volt, mint a Jézussal való, és Ő mégis megtartott, mégis szeretett és szeret. Ez a mély találkozás nem annyi, hogy egyszer megtértem és találkoztam vele, hanem naponta kell, legyen mély, személyes találkozásom Jézussal. A jelenben, a mában való találkozás segít el ahhoz, hogy ezt a Jézusban megjelent új szeretetet tudjam élni én is a jelenben, a mában.

Miért megy nekünk nehezen, hogy ebben megújuljon a szeretetünk? Mert gyakran esünk bele abba a hibába, hogy a szeretetet érzelmi síkon éljük. Jézust nem a szíve, érzelmei irányították a szeretetében. Az érzelmi síkon megélt szeretet nagyon gyorsan el tud fogyatkozni, hiszen gyorsan belekerül valami porszem a kapcsolatainkban. Már nem olyan, mint régen, nem úgy gondolja, mint én… és már meg is bukott a szeretetünk.

Jézus adott nekünk példát, hogyan kell megmaradni a szeretetben. És ezzel elérkeztünk ahhoz, amiben még új a Krisztusban megjelent, Krisztus utáni szeretet. Jézus nem teológiai nagy műveket írt a szeretetről, nemcsak beszélt róla, hanem megmutatta, élénk élte, hogy mit jelent.

Mikor ti megtagadtatok, mikor elárultatok, mikor leköpdöstetek én akkor is. Én akkor is tudtam értetek imádkozni. Én ennek ellenére mentem a keresztre, ennek ellenére vállaltam értetek a halált és az én Atyám ennek ellenére felkínálta nektek a megbocsátást.

Azon a ponton új az Ő szeretete még, hogy cselekvő szeretet. Nem csak kiadta a parancsot, hogyan szeressünk, meg is mutatta.

Mert a szeretet cselekedet is. Jézus cselekedte, megélte, elénk élte ezt a szeretetet, hogy legyen példa. Mekkora pedagógus is volt. Hiszen példaadással tanítunk, nevelünk leginkább. Az Ő példája kemény, nehéz, de jó, hogy ebben is tudhatom, hogy hozzá kell igazítani a cselekvő szeretetemet. Nem mindig könnyű, nem is mindig megy, de erre kell törekednem, mert akkor nevezhetem magam keresztyénnek, Krisztushoz tartozónak, akkor tudja meg a világ, hogy az ő tanítványai vagyunk.

Ez a Krisztushoz igazodó, cselekvő szeretet akkor valósul meg az életünkben, ha mélységben és szélességben is kinyílik a szeretetünk.

Mélységben akkor nyílik ki a szeretetem, ha azok felé is irányul, akik nem mindig könnyítik meg az életemet. Nem megy ez gyorsan. Sokat kell dolgoznia magán az embernek, hogy a szeretlek, mert szeretlek,  szeretettel tudjak odafordulni minden emberhez és cselekedni is tudjam.

És akkor ez példa a világ számára, ahol más a trendi. Ott a vezérelv: szeretlek, mert gazdag, szép, kívánatos vagy, de legalább is azt akarod, amit én. Ha tudjuk élni a fenntartás nélküli, cselekvő szeretet, akkor a keresztény élet, keresztény közösségeink vonzóvá válnak. Ha úgy éljük a házasságainkat, hogy ez a szeretet uralja, akkor ott nem a válás lesz a megoldás, és erre egy idő után odafigyelnek, odafigyel a világ. Igen, ezek tudnak valamit. Vagy így neveljük gyerekeinket….

Szélességben pedig akkor nyílik ki a szeretetünk, ha kiterjesztem. Ha kilépek a saját köreimből, nemcsak a saját közösségeimben élem meg, családomban, gyülekezetemben, hanem a szeretetemmel át tudok lépni a határaimon is. Jézus is átlépett a határain, nem csak Izrael elveszett juhaiért jöttem mondja, hanem mindenkihez. Ez a határátlépés a missziónk, küldetésünk első lépése azok felé, akik még nem ismerik, és nem élik ezt a Krisztusban megújult szeretetet.

KT! A Jézusban megjelent szeretet új abban, hogy, fenntartás nélküli, hogy cselekvő. Harmadsorban pedig új még abban, hogy nem vár érte semmit, azaz nem várja, hogy viszonozzák, nincs ára. Persze sokan talán arra gondolnak, hogy dehogy várok viszonzást én a szeretetemért. Legyünk őszinték, hogy azért szeretjük, ha a mérleg két serpenyője egyensúlyban van. Adok, ha kapok. Nem adok újra, ha nem kapok. Ha nem várok szeretet a szeretetemért, akkor nagy szabadságban lesz részem, hiszen felszabadulok az elvárások sokszor nyomasztó, megbetegítő terhe alól. Nem kell megriadnom attól, hogy akkor honnan lesz az én életemben szeretet

Mert ennek a krisztusban megújult szeretetnek az is a természete, ha én adom önzetlenül krisztusi módon, benne megújulva, akkor én sem fogok soha hiányt szenvedni, a fenntartás nélküli, cselekvő, ingyen szeretetből.

Kedves Testvérek!

Ha ez az új szeretet valósággá lesz az életünkben, komolyan vesszük, nemcsak a szavak, hanem a cselekedetek szintjén, akkor nem kell félnünk attól, hogy be kell zárni a templomainkat, imaházainkat. Adja Isten, hogy ez az új szeretet diadalmaskodjon az életünkben, mely fenntartás nélküli, cselekvő és nincs ára. Ez akkor sikerülhet, ha nem csak megállapítod magadban, hogy tényleg minden igaz, amit itt hallottam, hanem elkezded ilyen új módon, krisztusi módon szeretni azokat, akik ott élnek melletted és könnyen szerethetőek és azokat is, akiket nem könnyű szeretni, és akkor megtudja, látja és tapasztalja a világ, hogy Jézus tanítványai vagyunk. Ámen.