2015. november 13.

AZ ELSŐ TÍZ ÉV-Magyar Református Cursillo

AZ ELSŐ TÍZ ÉV…

(Egy évforduló margójára.)          Mészáros Gábor rektor gondolatai.

Azt, hogy mi fán terem a cursillo, e helyen teljesen felesleges elmagyaráznom, hisz némi túlzással elmondhatjuk: gyülekezetünk tagsága két nagy csoportba osztható. Az elsőbe azok tartoznak, akik már vettek részt, ill. szolgáltak cursillón, a másodikba pedig azok, akik nagy valószínűséggel részt fognak venni ezen áldott alkalmon! Nem véletlenül jegyezte meg néhány éve, nem titkolt irigységgel egyik kedves cursillós testvérünk, Porcsalmy Zoli, hogy „Az ország legnagyobb cursillós kiscsoportja, a Paksi Református Gyülekezet.”

Amiért e témakörben most mégis klaviatúrát ragadtam annak két oka van. Az egyik, hogy idén ünnepeljük a Magyar Református Cursillo, (MRC) születésének 10. évfordulóját! A másik pedig, hogy ez alkalomból egy rendhagyó, kárpát medencei szintű találkozón vehettünk rész az elmúlt hét végén.

2005 novemberében volt az első alkalom a Kecskemét melletti Nyárlőrincen, az Emmaus házban. 2008 februárjában a cursillo ügyének sikerült megnyerni Erdélyt is. Szovátán volt az első külhoni alkalmunk! 2011 márciusában Balazséron megtartottuk az első kárpátaljai cursillót. Felvidéken, ugyan ez év májusában, Rimakokova csatlakozott, hogy beírja nevét a MRC történetébe.

Gyülekezetünk 2006 őszén kapott tájékoztatót a kezdeményezésről és 2007 áprilisában, már egy nagy létszámú paksi csapat vett részt az első monoszlói, egyébként hatodik MRC-n! Azzal, hogy a paksi résztvevők száma már jóval meghaladta a százat, hogy csaknem negyven munkatársat; köztük lelkészeket és rektorokat adtunk a mozgalomnak, Paks, és ez által gyülekezetünk a MRC egyik magyarországi „fellegvárává”, lelki központjává vált. Nincs olyan év, hogy ne gyarapodna a paksi cursillisták létszáma, hisz gyülekezetünk Missziós Tervének szerves része, hogy az Alpha kurzuson részt vettek éljék át a cursillo semmihez sem hasonlítható szellemiségét is!

Mi, cursillisták igényeljük a rendszeres találkozásokat, ezért évente többször rendezünk egynapos együttléteket, úgynevezett „ultreyákat”. Pakson is volt már több ilyen alkalom. Az idei találkozót többnaposra tervezte az Országos Titkárság, ezért szinte természetes volt, hogy helyszíne csakis az általunk nagyon szeretett balatonszárszói SDG lehetett.

Minden reggel áhítat, mindennap istentisztelet, (két Úrvacsorás). Nos, ezek természetes „napirendjei” ezeknek az áldott alkalmaknak. Örülhettünk, hogy köreinkben köszönthettük a MRC alapítóit, első rektorát, első lelkészeit! Örömmel hallgattuk őket, ill. azokat az üzeneteket, melyeket nekünk küldtek a távol maradottak.

 A pénteki napot egy hangulatos dicsőítés, együtténeklés zárta, a MRCAG (Magyar Református Cursillo Akusztikus Gitárzenekar) közreműködésével.

A szombati napra házi feladatokat adtak a szervezők a régióknak. (A MRC hat hazai és három külhoni régióból áll.) A délelőtt folyamán kérték, hogy mutassa be mindenki a saját régióját, ill. két bizonyságtevő valljon életéről és azokról az áldásokról, melyeket a cursillo által tapasztalhatott meg. Régiónkból Hahn Robi (Nagydorog), Dr. Molnár Klára (Paks) és Barczi Julcsi (Pálfa) ajándékozott meg szolgálatával mindnyájunkat!

A szombat délután és az este jelentette a hétvége úgymond „csúcspontját”. Délután a régiók kaptak arra lehetőséget, hogy egy 15 perces összeállítással lepték meg a többieket. Színvonalas produkciók sora hangzott el, volt ott sírás, de még több nevetés…

Régiónk a 15 perc alatt a három napos cursillót próbálta meg bemutatni; természetesen parodizálva, sok humorral, és még több öniróniával… Az a tény, hogy „előadásunk” végén az egész terem fennállva tapsolt, talán bizonyítja, hogy nem vallottunk szégyent! Én, több szereplővel egyetemben állítom, hogy életem talán legvidámabb epizódja volt ez a 15 perc!

A szervezők, már a beharangozóban is „meglepetést” ígértek a szombat estére. Ez valóban vaskos meglepetést jelentett úgy gondolom mindenki számára. Mert sok mindenre számítottunk, de erre, nem!

Az előadás címe ugyanis ez volt: Isten-kereső költők a XX. századi magyar irodalomban.

Az előadók pedig: Eperjes Károly Kossuth díjas színművész; Négyessy Katalin gordonka művész.

Nos, ennyi, dióhéjban. A tíz év alatt 142 alkalom és csaknem négyezer résztvevő a Kárpát medencében! Ezek a száraz adatok! Erről, álmodni sem mertek volna eleink! De Urunk átír minden álmodozást! Ő akarta, hogy szava, üzenete, a cursillo által is jusson el mindenkihez.

Kedves Magyar Református Cursillo! Így, az első tíz év elteltével kívánunk neked nagyon-nagyon boldog szülinapot; kérve Urunkat, hogy adjon további évtizedeket áldott küldetésed teljesítéséhez!

Van azonban a rektori bevezetőben egy gondolat, amit mindig és mindenkor ajánlok mindenki figyelmébe, bármilyen szép emlékeink, élményeink is vannak a cursilloval kapcsolatban. Így hangzik ez el; szó szerint:

„Nem a cursillo a csoda. A csoda maga az Isten! Az Ő átformáló szeretete.”

Urunktól áldott további évtizedeket, kedves Magyar Református Cursillo!

De Colores!

Soli Deo Gloria!