2015. október 19.

Gyülekezeti kérdőív

Hírmondó: A gyülekezetünkben az elmúlt időszakban lehetőség nyílt, hogy a templomba járók egy kérdőív segítségével véleményt mondhassanak az istentiszteletekről, az énekekről, a prédikációkról, egyéb liturgiai elemekről, sőt a lelkészek munkájáról általában is. Hogyan vetődött fel az ötlet, hogy minderről megkérdezzék a gyülekezet tagságát? Másfelé is van ilyen, vagy csak valami helyi kezdeményezésről van szó?

Lenkey István: Amennyire tudom, nincs a Református Egyházban nagy kultúrája annak, hogy ilyen formában megkérdezzék a gyülekezetet. Volt, aki furcsállotta is, hogy a tagság véleményt mondhatott az istentisztelet színvonaláról, a prédikációkról és a lelkészeikről. Engem érdekel, hogy mit gondol az a közösség, amelyet vezetnünk kell. Ezért kérdeztük meg.

H: S mi a célja egy ilyen tájékozódásnak? Az adott válaszok meghatározzák a gyülekezet jövőjét?

L.I.: Bizonyos mértékben igen. Például, ha valami nagyon nagy elutasítottságot kapott volna a válaszokban, akkor nyilván elgondolkodnánk azon, hogy abban a kérdésben változtatni kell. Ha például a gyülekezet egyhangúan „unalmasnak és semmitmondónak” bélyegezte volna a prédikációkat, akkor el kellett volna gondolkodni azon, hogyan lehet egész más stílusban magyarázni az igét.

H: Egyébként érkezett ilyen válasz?

L.I.: Hála Istennek nem. De visszatérve még az előző kérdéshez azért azt is látni kell, hogy ez nem egy ügydöntő népszavazás volt. Tehát ha a gyülekezet egésze azt írta volna, hogy csak az Újszövetséget szeretik, akkor az nem indíthatott volna arra, hogy eztán csak abból prédikáljak, hanem akkor azon kéne gondolkodjak, hogy hogyan szerettethetem meg az Ószövetséget is, és hogyan taníthatom meg, hogy a teljes Biblia Isten igéje. Viszont örültem annak, hogy a legtöbb válaszadó azt írta, hogy teljesen mindegy,

hogy az Ó- vagy az Újszövetségből van-e a textus. Így azt látom, ezen a ponton nincs szükség beavatkozásra.

H: Sok kérdés foglalkozott az énekléssel és az istentiszteleti zenével. Ebben a kérdésben mennyire lesz szükséges változtatni.

L.I: Kétségtelen, ez volt a kérdőív legizgalmasabb szakasza. A zene nagy indulatokat képes kavarni, úgyhogy izgatottan vártam a válaszokat, melyek egyébként azt mutatták, hogy a gyülekezet ebben a kérdésben is nagyon éretten gondolkodik. Egyrészt egyáltalán nem elutasító a református kultúrában mélyen gyökerező zsoltárokkal és énekeskönyvi énekekkel szemben annak ellenére sem, hogy sok olyan testvérünk van, aki azért nem hozza gyerekkorból magával ezeknek az ismeretét és szeretetét. Másrészt a gyülekezet legnagyobb része azt is érti, hogy olykor a hagyományainkkal szemben is Isten igéjét kell követnünk, és örömmel fogadják a legtöbben a zenekar szolgálatát is, melyre a 150. zsoltárban ad nekünk parancsot az Úr. Őszintén szólva örültem annak, hogy a válaszadók döntő többsége azt írta, hogy mindegyik használt stílusnak helye van az istentiszteleten. Nagykorú gondolkodásra vall, ha kész vagyok elfogadni, hogy nem csak az ÉN ízlésem számít, és képes vagyok elviselni, amikor a másiknak kedveznek. Azt gondolom irányváltásra nincs szükség, sokkal inkább az egészséges arányok tartása kell, hogy legyen a cél.

H: Akkor az orgona marad…

L.I: Természetes. Fel sem merült, hogy ne maradjon, hisz nem azért költöttünk milliókat pár évvel ezelőtt a felújítására, hogy aztán ne használjuk. Ebben nem vagyunk kálvinisták. Nem gondoljuk, hogy az orgona az „ördög dudája” lenne. Viszont törekszünk rá, hogy a teljes „hangszerpark” és hangosítási rendszer minél színvonalasabb legyen.

H: S végül hadd kérdezzek rá a kérdőív talán legkényesebb pontjára is; a lelkészi munkával kapcsolatos elégedettségi indexre ...

L.I: Alapvetően érezzük mi a gyülekezet szeretetét és személyünknek és munkánknak az elismerését és megbecsülését. De azért jól esett most mégis, hogy a válaszadók oly nagy többsége a „teljesen elégedettet” ikszelte, és annak is örültem, hogy senki sem választotta az elégedetlen vagy inkább elégedetlen rublikát. Persze lehet, hogy aki nagyon elégedetlen, az eleve nem töltött ki kérdőívet, vagy már rég a lábával szavazott, és elment a gyülekezetből. Lehet. De most egyelőre örülünk annak, hogy a hetvenöt válaszadó viszont elégedettségéről biztosított minket, és én szeretném is ezt megköszönni nekik. Köszönöm azt is, hogy vették a fáradságot és válaszoltak a kérdésekre, és köszönjük azt is, hogy megerősítő válaszaikkal megörvendeztettek minket. Jó egy ilyen közösségben szolgálni. Köszönöm.