2015. február 13.

Presbiter hétvége - Balatonszárszón

Presbiter hétvége Balatonszárszón.

   Az immár szokásossá vált évkezdő, szolgálókat felkészítő csendes hétvégénket 2015. febr. 13-15 között tartottuk Balatonszárszón.

   A péntek esti áhítaton a Zsidókhoz írt levél 13.12-17 versei alapján arról hallottunk, az indított bennünket gondolkodásra, hogy hol járunk? Merre kell tovább menni keresztyénségünkben. A keresztyénség út, járásra és nem megállásra való. Még ha az út pusztán át visz is Jézushoz, nem szabad megállni. Tiszteletes úr utalt a karácsonyi prédikációra, hogy a pásztorokkal együtt mi is menjünk el egészen Betlehemig. Menjünk el Jézushoz, de Betlehem nem az út vége. Innen kezdődik a keresztyén út, addig kereső út. Baj, ha kegyességünk megáll az úton és a „pusztai kegyesség” mintáit hagyjuk utódainkra. A harmadik generációban elhal ez a kegyesség. Hitünk célja a Krisztusi élet, nem valami vallási szokás gyakorlása.

   Jézus a kapun kívül szenvedett, szükségszerű a megtöretés. Nekünk is. Ez vezet a feltétel nélküli ráhagyatkozásra, Isten szeretetének megélésére. Ez vezet el az emberszeretetre. Menjünk fel Jézussal a Golgotára is! A nehéz úthoz vezetőket is biztosít. Imádkozzunk értünk!

   Szombaton reggel énekekkel színesített közös imával kezdtük együttlétünket. Jézus „Én vagyok” kijelentései alapján, kötött szöveggel együtt fordultunk Istenhez.

Délelőtt Tiszteletes asszony vezetésével spiritualitásunkról beszélgettünk. Hogy vagyok Istennel? Hogy vagyok magammal? Új ismerettel, a reflexív jelenlét fogalmával gazdagodtunk. Miért fontos a reflexió az életünkben, mit jelent a helyes látás? Mind ezt gyakorolni kell Isten kapcsolatunk karbantartása során. Isten kapcsolatunk is folyamatos karbantartást igényel, életünk folyamatos felülvizsgálatára hív.

   Délután egyéni, személyes lelki beszélgetésünk volt lelkészeinkkel. Református egyházunkban nincs ennek gyakorlata, de nagyon hasznosnak tartom. Kételyek, homályos érzések megvilágosodhatnak, kinyílhat néhány ajtó.

   Vasárnap Istentiszteleten, Szóládon voltunk. A Szóládi gyülekezet kuriózum református egyházunkban. A Szóládi gyülekezetnek ui. több tagja van, (egyházfenntartó) mint ahányan a faluban reformátusnak vallották magukat a népszámláláskor! Mi az oka? Gondolkodhatunk, munkálkodhatunk, reménykedhetünk.

   Minden nap ragyogott ránk a fény, spirituális és hétköznapi értelemben is.

SDG. Paks. 2015.02.27. dr. Molnár Klára.