2014. október 31.

Reformáció

Reformáció „Erő, szeretet és józanság” – e három szóban foglalhatjuk össze a reformációi istentisztelet sorozat középső, második prédikációjának mondanivalóját. Lenkeyné Teleki Mária református lelkészasszony Pál apostoltól idézte fel és helyezte fókuszba ezeket a fogalmakat, melyeknek valódi értelmüket csakis Istennel összefüggésben és a Biblia – mint Isten szava – tükrében érthetünk meg igazán. Az Ige a félelem lelkének ellensúlyozásaként az erő, a szeretet és a józanság lelkületét tárja elénk, amiket ha csak hétköznapi felfogásban közelítünk meg, nem mutatnák meg a keresztyén ember jellemét, nem emelnék ki azt a másságot, azt a krisztusi arcot, amit hordozunk. Mert az isteni erő, az isteni szeretet és az isteni józanság „mindig felülről való és mindig felfelé mutat” és csakis a Szentlélek által kapható meg – hangzott a szószékről az evangélista, baptista és református hallgatóság előtt. Ez az erő akkor is előtör, ha kilátástalan, meghurcolt helyzetben vagyunk. Ez a szeretet akkor is szeret, ha a másik rosszat tesz nekem vagy nem szeretet engem. Ez a józanság akkor is valódi látást ad, ha tévhitek vesznek körül minket. A történelem során a hithősök is, akiket sokszor bebörtönöztek, rabságra kényszerítettek, ezzel az erővel, szeretettel és józansággal álltak ki hitük mellett és vállalták a következményeket. Ez az erő, szeretet és józan látás vezette Luthert, Zwinglit és Kálvint, a nagy reformátorokat, az egyház megújításáért, de ez hatotta át a 17. században, az ellenreformáció idejében a gályarabságra kényszerített magyar prédikátorokat is. Az istentiszteleten két különleges eseménynek is tanúi lehettünk: a már említett gályarab prédikátorokra és kiszabadulásukra emlékezve zenés irodalmi műsort hallhattunk majd dr. Serdültné Benke Éva tartott előadást „Modern gályarabok” címmel, amiben 20. századi meghurcolt, raboskodott és megkínzott magyar valamint erdélyi protestáns lelkészekre emlékeztünk. A záró reformációi, úrvacsorás istentisztelet az evangélikus templomban zajlott, ami szeretetvendégséggel zárult. Kérünk mindenható Urunk, hogy Szentlelked által tölts el minket erővel, szeretettel és józansággal, és merjük mindig felvállalni azt az újraformálódást, amivel egyházunk megújulhat, hogy megszólíthassa a ma emberét. Szénégető Szabolcs.